Életmentés vs Rendvédelem
Mindez egy egyszerű, ártatlan cselekedettel kezdődött: próbáltam megmenteni egy embert a haláltól. Ő megsérült, én pedig úgy döntöttem, hogy segítek neki, és elvittem a kórházba. Tényleg nem tűnt olyan bonyolultnak, de hát mit tudhat az ember, amikor épp egy életet próbál meg menteni? A válasz: tudniillik, hogy az LSPD szerint én nem egy segítő kezet nyújtó állampolgár voltam, hanem egy szándékos bűnöző, aki félrevezeti a hatóságokat. Mert mi más indok lehetett volna egy ilyen „bátor” tett után?
Szóval, miután próbáltam segíteni egy sérült emberen, engem rögtön őrizetbe vettek, mint a legnagyobb bűnözőt, és természetesen semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem tudtak felmutatni a vádra, de hát miért is számítana ez, amikor már biztosak voltak benne, hogy bűnös vagyok? Az őrizetem indoklása? „Feltételes félrevezetés.” Tökéletesen megalapozott vád, amit persze semmi sem támasztott alá, de hát miért is várnánk bizonyítékokat, amikor már a LSPD előre megírta a forgatókönyvet?
Miután bilincsbe tettek, valami egészen különleges bánásmódban részesültem és természetesen, kihallgatás közben folyamatosan bilincsben tartottak. Mi más is lenne, ha nem a legkomfortosabb módja annak, hogy egy kellemes esti beszélgetést lefolytassunk? A legjobb rész persze az volt, hogy nem kaptam se enni, se inni, miközben az órákig tartó „kellemes” beszélgetés zajlott. Az egészséges körülményekhez való jogomat? Ugyan már, ki vagyok én, hogy alapvető szükségleteimet figyelembe vegyék vagy a fizikai fájdalmaim, amit a bilincs okoz?
Már az őrizetbe vétel előtt úgy bántak velem, mintha én lennék a legnagyobb bűnöző a világon. A gyanú? Milyen gyanú? A vádat már előre megfogalmazták, mintha biztosak lettek volna abban, hogy bűnös vagyok, még anélkül, hogy bárminemű bizonyítékot felmutattak volna. Az egész helyzet nemcsak a jogszerű eljárás alapelveit sértette, hanem teljes mértékben aláásta a tisztességes bánásmódot is, és mégis én vagyok a bűnös. Mindezt azért, mert próbáltam segíteni egy bajba jutott embernek. De hát persze, semmi sem olyan egyszerű, mint hogy az ember segítsen, ha már eleve el van döntve, hogy "bűnös.”
Szeretném kérni azt úri embert, akit Asher-nek hívnak, hogy keressen fel ezen a platformon, hogy megköszönhessem neki a fenti élményt és természetesen azért, hogy megkérdezzem, hogy van.
#findAsher❤️🩹Életmentés vs Rendvédelem👮
Mindez egy egyszerű, ártatlan cselekedettel kezdődött: próbáltam megmenteni egy embert a haláltól. Ő megsérült, én pedig úgy döntöttem, hogy segítek neki, és elvittem a kórházba. Tényleg nem tűnt olyan bonyolultnak, de hát mit tudhat az ember, amikor épp egy életet próbál meg menteni? A válasz: tudniillik, hogy az LSPD szerint én nem egy segítő kezet nyújtó állampolgár voltam, hanem egy szándékos bűnöző, aki félrevezeti a hatóságokat. Mert mi más indok lehetett volna egy ilyen „bátor” tett után?
Szóval, miután próbáltam segíteni egy sérült emberen, engem rögtön őrizetbe vettek, mint a legnagyobb bűnözőt, és természetesen semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem tudtak felmutatni a vádra, de hát miért is számítana ez, amikor már biztosak voltak benne, hogy bűnös vagyok? Az őrizetem indoklása? „Feltételes félrevezetés.” Tökéletesen megalapozott vád, amit persze semmi sem támasztott alá, de hát miért is várnánk bizonyítékokat, amikor már a LSPD előre megírta a forgatókönyvet?
Miután bilincsbe tettek, valami egészen különleges bánásmódban részesültem és természetesen, kihallgatás közben folyamatosan bilincsben tartottak. Mi más is lenne, ha nem a legkomfortosabb módja annak, hogy egy kellemes esti beszélgetést lefolytassunk? A legjobb rész persze az volt, hogy nem kaptam se enni, se inni, miközben az órákig tartó „kellemes” beszélgetés zajlott. Az egészséges körülményekhez való jogomat? Ugyan már, ki vagyok én, hogy alapvető szükségleteimet figyelembe vegyék vagy a fizikai fájdalmaim, amit a bilincs okoz?
Már az őrizetbe vétel előtt úgy bántak velem, mintha én lennék a legnagyobb bűnöző a világon. A gyanú? Milyen gyanú? A vádat már előre megfogalmazták, mintha biztosak lettek volna abban, hogy bűnös vagyok, még anélkül, hogy bárminemű bizonyítékot felmutattak volna. Az egész helyzet nemcsak a jogszerű eljárás alapelveit sértette, hanem teljes mértékben aláásta a tisztességes bánásmódot is, és mégis én vagyok a bűnös. Mindezt azért, mert próbáltam segíteni egy bajba jutott embernek. De hát persze, semmi sem olyan egyszerű, mint hogy az ember segítsen, ha már eleve el van döntve, hogy "bűnös.”
Szeretném kérni azt úri embert, akit Asher-nek hívnak, hogy keressen fel ezen a platformon, hogy megköszönhessem neki a fenti élményt és természetesen azért, hogy megkérdezzem, hogy van.
#findAsher
