Erőt vettem magamon és elmentem erre a mozi premierre Mr. Gustavoval.. Pontosan azt kaptam amire számítottam.. Ez a sorozat nem történetet mesél el, hanem életérzést közvetít – a teljes mentális leépülés, a szociokulturális nihil és az erkölcsi szürkületi zóna életérzését. Egy olyan világba kalauzol el minket, ahol a főhősök nem emberek, hanem ösztönlények, akik az életüket kizárólag a legprimitívebb érzelmeik és vágyaik mentén vezetik, és akiknek a jellemében annyi mélység van, mint egy felfújható gyermekmedencében. A cselekmény? Egy végtelenített körforgás, amelyben a karakterek ugyanazokat a hibákat követik el újra és újra, miközben a néző azt várja, hogy talán valami változni fog – de semmi nem változik, mert az egész sorozat pontosan azt a valóságot tükrözi vissza, amelyben ezek a karakterek élnek: egy szellemi és erkölcsi mocsarat, ahol a felemelkedés esélye nagyjából annyi, mint egy kőnek az úszóversenyen. A dialógusok? Mintha egy kocsmai verekedés előtti utolsó öt percet hallgatnánk. Az üzenet? A társadalom alján semmi más nem létezik, csak a keserűség, a bosszúvágy és az alkoholgőzös üresség. Ez a sorozat nem szórakoztat, hanem tükröt tart – de egy olyan tükröt, amibe ha belenézel, a lelked halkan sírni kezd. #sorozat #kritika #szellemileepules

Kis mozgás sosem árt! #edzos #hajra #egeszség