Hát, figyelj, marie az a tehén, ha mondhatom így, hát az nem egy akármilyen jószág, az igazi darab, nem olyan mint azok a kis fehérkék. Na, reggel mikor kimegyek a rétre, ott áll már az istállóba, úgy bámul rám, mintha azt mondaná: „Hoztál már fűt v. megint csak én nyúzzam magam?”

Hát az a tehén, ha v. gondolj rá, hát nem olyan szelíd ám. Olyan szürke, meg nagy, ha nehezen pörög, de adja ám a tejet! Ja, reggel mikor mellette állok, azt hiszed, hogy az egész falu háta dől el, olyan nagy a csörömpölés mikor feláll, de na! Miatta van túró, tej meg minden, hova lenne a ház nélküle?

De aztán még mindig olyan kicsit pimasz is, mikor már elég neki, mindig ott bólogat, hogy: „Nem elég, adjál többet!” De hát mivel ő már nem fiatal, mégis szeressük, mert ő adja meg a napi betevőt, amit nem adunk fel, mert kinek kellenek a nagyáruházi tejfölök? Hát nekem nem, na!

Szóval ennyi, hála neki, hogy még mindent megold, mi pedig csak szaladunk mellette, hogy megköszönjük neki, hogy nem hagy minket cserben.

Ködves unokám , hozta níkem össze ezt a istenverte alkalmazást . No hulliganok , níkem a bornak valót hónap meg vagy máma hozzatok vissza me ez így nom állapot az istok verje bele . Nagyvárosi fiatalság is viccet űzik itten , ottan votam és míg azt mongyak hogy őz otte mog no a fene az etto mog az etto meg .