Az éj sötétjében, mikor minden csendes,
Gondolatok kúsznak, mint árnyak a csendben.
A jellem, mi hajdan bátor és tiszta volt,
Most homályba vész, mint egy régi titok.
A bizalom, mint egy törékeny üveg,
Könnyen összetörik, ha rossz kezekbe kerül.
A szavak, mik valaha erőt adtak,
Most üresen csengenek, mint egy régi dallam.
Keresem az utat, mely visszavezet,
Hol a jellem és a bizalom újra éledhet.
De az út ködös, és a cél távoli,
Mégis reménykedem, hogy a nap újra felkel.
Gondolatok kúsznak, mint árnyak a csendben.
A jellem, mi hajdan bátor és tiszta volt,
Most homályba vész, mint egy régi titok.
A bizalom, mint egy törékeny üveg,
Könnyen összetörik, ha rossz kezekbe kerül.
A szavak, mik valaha erőt adtak,
Most üresen csengenek, mint egy régi dallam.
Keresem az utat, mely visszavezet,
Hol a jellem és a bizalom újra éledhet.
De az út ködös, és a cél távoli,
Mégis reménykedem, hogy a nap újra felkel.
Az éj sötétjében, mikor minden csendes,
Gondolatok kúsznak, mint árnyak a csendben.
A jellem, mi hajdan bátor és tiszta volt,
Most homályba vész, mint egy régi titok.
A bizalom, mint egy törékeny üveg,
Könnyen összetörik, ha rossz kezekbe kerül.
A szavak, mik valaha erőt adtak,
Most üresen csengenek, mint egy régi dallam.
Keresem az utat, mely visszavezet,
Hol a jellem és a bizalom újra éledhet.
De az út ködös, és a cél távoli,
Mégis reménykedem, hogy a nap újra felkel.
